Múlt pénteken a csapat régen várt sikert aratott a Békéscsaba ellen, a nagyarányú győzelem mellett két helyi nevelésű fiatal pályára lépésének is örülhetett a népes publikum. A tizennyolcadik születésnapját szerdán ünneplő beálló, Balogh Panna mellett a szintén a felnőttkor küszöbén álló Soltész Petra is lehetőséghez jutott a mérkőzésen, utóbbi megszerezte élete első felnőttbajnoki találatát, amely egyben a mérkőzés huszonkilencedik kisvárdai gólja is volt.

A fiatal balszélső tíz éve kezdett el kézilabdázni, a felnőttkerettel először decemberben edzett együtt két-három alkalommal.

– Amióta Dévényi János átvette a csapat irányítását, többször vettem már részt a „nagyok” tréningjén. Nagyon jól fogadtak minket. Picit féltünk, de mindenben segítenek nekünk, és biztatnak minket. Nagyon jó érzés velük lenni, szeretek ott edzeni, mindig jó hangulat van.

Az ifjú hölgy nem először lépett pályára élvonalbeli mérkőzésen, januárban, az Eger ellen debütált egy számára emlékezetes meccsen.

– Az utolsó pár percre álltam be, de túl sok időt nem tölthettem a pályán, mert a túlzott akarás miatt rögtön egy olyan szabálytalanságot követtem el, amelyet kétperces büntetéssel „honorált” a játékvezető, és mire a büntetésem lejárt, a mérkőzés is véget ért.

A szombati mérkőzésre így emlékszik Petra.

– Délután ifjúsági mérkőzésünk volt, utána szólt nekünk az edző, hogy készüljünk, mert valószínűleg be fog cserélni bennünket a mérkőzésen. Aztán szünetben elküldött minket melegíteni, majd az ötvenedik percben pályára is küldött bennünket. – Amikor pályára léptem, nagyon izgultam, és többször is kinéztem a kispadhoz, hogy mit csináljak. Aztán egy kis idő elteltével már nyugodtabb voltam.

Még most is alig hiszi
Alig telt el pár perc, és Petra megszerezte első gólját a felnőttek között.

– Az ötvenhetedik percben jártunk, mi támadtunk. Tamaránál (Tamara Radojevics – a szerk.) volt a labda, aki észrevette, hogy az ellenfél szélső védője feljebb lépett. Ekkor mögötte kipasszolta nekem a labdát, én pedig felkanyarodva a kilépő kapus felett a hálóba emeltem a labdát – idézte fel találatának történetét a balszélső. – Meg is lepődtem, hogy ezt a nehéz lövésfajtát választottam, de az az igazság, hogy nem terveztem előre, az a lényeg, hogy sikerült.

– Amikor megszereztem a ­gólom, azt sem tudtam, kire nézzek, anyáékra vagy az edzőmre.

Nagyon boldog voltam, és köszönöm a lehetőséget. Kicsit még most is hihetetlen, de dolgozom tovább, hogy ne csak egy legyen!