Az előző idényben csupa fiatal játékos érkezett Kisvárdára, talán ennek is köszönhető, hogy a vártnál talán később sikerült kivívni a biztos bennmaradást. Erre a szezonra is sok fiatalt igazolt a csapat, de rutinos játékosok is érkeztek. Milyen szempontok alapján igazoltatok?

– Az előző idénynek sok tanulsága volt. Valóban sok fiatalt igazoltunk, véleményem szerint ez egy jó, járható út, akkor, ha megvan az ideális egyensúly a rutinos és a fiatal játékosok között. Az előző szezonban túl sok volt az olyan fiatal, aki ráadásul még tapasztalatlan is volt az élvonalban. Olyan játékosoktól vártuk el, hogy meghatározóak legyenek, akiknek nem volt meg ehhez a rutinjuk. A tehetségük, a képességük megvolt, de a tapasztalat még hiányzott, többe között ezért volt ilyen hektikus az előző szezonunk. Ezért egyik fő szempontunk az volt, hogy olyan rutinos játékosokat igazoljunk, akik rögtön beilleszthetők a rendszerünkbe. Ezért örültünk, hogy meg tudtunk egyezni Gyimesi Kittivel, mert szerintem ő a a bajnokság egyik legjobban védekező játékosa, és rögtön meg is találat a helyét hátul a falban. Elöl pedig Larissa Kalaus új minőséget hozott a támadójátékunkba. Emellett, tovább haladtunk a megkezdett úton, olyan tehetségeket hoztunk ide, akikben látunk potenciált, akiket fokozatosan lehet építeni.

Július 17-én kezdtétek meg a felkészülést. A közös munka előtt mindenkinek volt már egyénre szabott házi feladata. Milyen állapotban kaptad vissza a csapatot a nyári szünetről?

– A felmérések, tesztek azt mutatták, hogy mindenki lelkiismeretesen elvégezte az egyénre szabott feladatokat. De nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is jó állapotban kezdte el a csapat a munkát. A szünetben mindenki feltöltődött, élményekkel gazdagodott, minden edzés pozitív légkörben telt, nagy kedvvel dolgoztak a lányok.

Mi volt az első időszak feladata?

– Minden edző máshogy építi fel az alapozást, a felkészülési munkát. Természetesen az első időszak legfőbb feladata, hogy megalapozzuk azt a fizikai állapotot, amely a bajnokság végéig kitart. Én azonban azt vallom, hogy már az elejétől labdát is kell a játékosok kezébe adni, ne csak a kőkemény munka és a futás legyen két hétig. Így mi az elejétől kezdve beépítettük a labdás dolgokat is a felkészülésbe, és a védekezésre, a páros kapcsolatok kiépítésére helyeztük a legnagyobb hangsúlyt.

Később kapcsolódott be a közös munkába Erin Novak, aki ugyan végül nem utazott az olimpiára, mégis végig a szlovén válogatottal volt és segítette a munkájukat. Valamint hosszabb szünetet kaptak junior válogatottjaink (Gém Léna, Szabó Lili és Andrea Brajovic), akik a korosztály utolsó világversenyén, a szkopjei világbajnokságon vettek részt. Nem okozott ez gondot? Hamar utolérték a csapatot?

– Mindegyikőjük végig edzette a nyarat, komoly munkát végeztek a válogatottjaiknál, így remek fizikai állapotban kapcsolódtak be a munkába és hárman, Erin Novak, Gém Léna és Szabó Lili pillanatok alatt felvette a ritmust, hiszen az általuk már jól ismert rendszerbe kellett ismét beilleszkedniük. Andreának ez egy kicsit nehezebben ment, mert neki minden új volt, az ország, a város, a kultúra, a nyelvi környezet és a csapatunk játékrendszere is. De nagyon jó képességű, jó mentalitású játékos, nem lesz probléma a beilleszkedésével.

Az első időszakot augusztus 2-án az Eger elleni találkozóval zártátok. Ez volt az első olyan alkalom, hogy mérkőzés szituációban láttad együtt az új csapatot. Milyen visszajelzést adott az első időszakról?

– Nagyon jól szolgálta a felkészülésünket az a mérkőzés. Motiváltan, jó hozzáállással léptek pályára a lányok. Hosszú idő telt el az utolsó mérkőzésünktől, így mindenki ki volt éhezve már a játékra. Jó ritmusú mérkőzést játszottunk, amely megmutatta, hogy mire kell fektetnünk a hangsúlyt a folytatásban.

Újabb egy hetet követően augusztus 8-án és 9-én az MTK, illetve az Eger elleni találkozók következtek. Milyen elvárásokkal küldted pályára a csapatot? Mit kaptál ebből vissza? Egy hét alatt láttál-e előrelépést?

– Három hét kemény fizikai munka után szándékosan szerveztük így, hogy egymást követő két napon is pályára lépjünk, ezzel teszteltük a csapat fizikai tűrőképességét. Az MTK-val jó mérkőzést játszottunk, védekezésben egyre jobban működtek azok a páros kapcsolatok, amelyek meghatározóak lehetnek a bajnokságban. Másnap hazai pályán az Eger ellen már látszott a fáradtság a lányokon, de ettől függetlenül ekkor is láttam biztató dolgokat.

A felkészülés újabb határpontja volt a hazai rendezésű Várda Kupa. Ezen a tornán előbb remek játékkal legyőztétek a Vácot, másnap viszont a döntőben vereséget szenvedtetek az MTK-tól.

– A hazai torna legfontosabb feladat az volt, modellezzünk egy bajnoki találkozót. A Vác elleni mérkőzésnek megvolt a koreográfiája, hogy kik játszanak, mennyit játszanak, hogyan és kiket cserélünk. Szoros mérkőzést játszottuk, de ilyenek várhatók majd a bajnokságban is. Ezért a kulcsjátékosok sokat játszottak, de rajtuk kívül akik pályára léptek, meghálálták a bizalmat, hozzá tudtak tenni a játékhoz. Összességében a védekezésünket emelném ki. Másnap is jó meccset játszottunk, az utolsó10 percre fordulva még a vezetésért támadhattunk, a végére aztán elfogytunk kicsit. Nagyon kevés csapat kerete alkalmas arra, hogy egymás utáni két napon ilyen hőfokú mérkőzéseken a maximumot nyújtsa, főleg nem a felkészülés ezen szakaszában.

Újabb egy hét elteltével következett a békéscsabai torna, ahol nemzetközi tapasztalattal gazdagodtatok. Az elődöntőben legyőztétek a román élvonalbeli Slatina gárdáját, a másnapi döntőben pedig a regnáló szerb bajnok Crvena Zvezdát. Ezen a tornán már azt láttad a pályán, amit a bajnokságban is szeretnél?

– A románok elleni meccsen egy nagyon jó védekezés mögött volt egy jó kapusteljesítmény is. Ezért dolgoztunk a legtöbbet, ez lehet az alap. Ami az eredményességünk kulcsa lehet, hogy milyen lesz a helyzetkihasználásunk. Mert az látszik, hogy abból a rendszerből, amit játszunk, ki tudjuk alakítani a helyzeteinket, megvannak a lehetőségeink, az hogy ebből mennyit tudunk gólra váltani az adott napon derül majd ki. Ez pedig koncentráció kérdése, hogy mennyire lesznek ott fejben a lányok. A két torna között annyi volt a különbség, hogy az első meccsünk nem volt olyan szoros, így jobban tudtam rotálni. Ezért a döntőre frissebbek tudtunk maradni. Örülök a tornagyőzelemnek, mert építette az önbizalmat, jó visszacsatolása volt az addig elvégzett munkának.

A felkészülés utolsó hetét a szlovák Michalovce elleni zárt kapus meccsel zártátok. Mi volt ennek a találkozónak a célja?

– Két részre bontottuk a találkozót, az első félidőben olyan taktikai elemeket néztünk meg, amelyeket még nem gyakoroltunk mérkőzés szituációban. Volt olyan amelyik jó működött, volt ami kevésbe, ezeket még pontosítani kell. A második félidőben azok kaptak nagyobb szerepet, akik az addigi meccseken kevesebbet voltak a pályán.

Azt tartja a mondás, hogy egy bajnoki győzelem többet ér az összes felkészülési meccsen aratott sikernél. Rögzítsük azért a tényt: nyolc felkészülési találkozóból hatot megnyertetek, egy döntetlennel végződött, és mindössze egyet veszítettek el. Ez azért erős kovásza lehet a csapatnak, amelyből erőt lehet meríteni a bajnokságra.

– Nagyon jól sikerült a felkészülésünk, különböző stílusú jó csapatokkal játszottunk mérkőzéseket. Ezeken végig stabil teljesítményt nyújtottunk, egyetlen meccsünk sem volt, amelyen kilátástalanul játszottunk. A lányok motiváltan, magas koncentrációval dolgoztak végig. Van a lábakban jó pár kilométer, a karokban pedig jó pár kilogramm megemelt súly. Nagyon jó közösség van kialakulóban, akik érkeztek mindannyian megtalálták a helyüket nemcsak a pályán, hanem az öltözőben is. A győzelmek pedig valóban, még ha csak felkészülési mérkőzéseken is születtek, erősítik a közösséget és pozitív visszajelzése annak, hogy jó úton járunk. Biztos, hogy jó így elkezdeni a bajnokságot, ettől függetlenül az összeset elcserélném egy bajnoki sikerért.

A szakemberek egyöntetű véleménye, hogy az utóbbi idők legerősebb bajnoksága következik, amelyben minden pontért kőkeményen meg kell majd küzdeni. Ebben a sűrű mezőnyben hová várod a csapatot a végelszámolásnál?

– A Győr, a Ferencváros, a Debrecen és a Mosonmagyaróvár külön kategóriát képvisel. Onnantól lefelé úgy vélem, hogy bárki bárkit megverhet, apróságok fognak dönteni. Szeretnénk ezen csapatok ellen a hazai mérkőzéseinket hozni, ha ez meglenne, akkor biztosan nem kellene hátrafelé tekingetnünk. Ha ezek mellett idegenben tudnánk pontokat szerezni, azzal erős középcsapattá tudnánk válni. Nagyon fontos lesz a jó rajt, mert az erőt ad a folytatásra.