Szombaton a Békéscsaba vendége volt élvonalbeli csapatunk a K&H női liga 9. fordulójában. A házigazdáknak ez volt az év utolsó hazai mérkőzése, ezért szépen szerettek volna búcsúzni közönségüktől. Zsinórban három győztes bajnoki mérkőzéssel a hátunk mögött, tehát jó formába érkeztünk a találkozóra, minden adott volt tehát egy remek mérkőzésre. Három győzelem ide, vagy oda, nem gondoltuk, hogy könnyű hatvan perc vár a mieinkre. Erről beszélt a mérkőzés előtt vezetőedzőnk, Józsa Krisztián, aki külön felhívta a figyelmet arra, hogy jól sikerült igazolásainknak köszönhetően ez a Békéscsaba már nem az a csapat, amelyet az elmúlt szezonban könnyedén győztünk le májusban.
Ha az iram nem is volt fergeteges a mérkőzés elején, a gólok számára nem panaszkodhatott a közönség, legfeljebb annak a két csapat közötti eloszlásában lehetett hiányérzetük. Kovalcsik Bianka vezérletével a mieink ragadták magukhoz a kezdeményezést, a fiatal átlövőnk lőtte első négy gólunkat, hátul azonban nem koncentráltunk eléggé, így szinte mindegyikre azonnal jött a válasz. Később támadásaink is körülményessé váltak, középen erőltettük a játékot, a szélekre alig jutott le labda, de meggyűlt a bajunk a Békéscsaba előre tolt zavarós védekezésével is. Át is vette az irányítást és a vezetést is a hazai csapat. Három gólos hátrányunknál időt kért Józsa Krisztián, hogy rendezze a sorokat, ez csak részben sikerült. A szünetre kétgólos Békéscsaba vezetéssel vonultak a felek, nem volt tehát semmi veszve, még bőven lőtávon belül volt a különbség.
Fordulás után sok hibával játszottak a csapatok, a Békéscsaba azonban így is tudta növelni előnyét, mert a védelmünk kevés megállító szabálytalansággal tördelte a játékukat. Elöl megvoltak a helyzeteink, sokszor került ki a labda a szélre, de Jessica Ferreira olvasta a lövéseket. Úgy tűnt, hogy a hajrára elfárad a hazai csapat, zárkóztunk is Erin Novak találatával már csak egy volt közte, éledeztek a reményeink. Larissa Kalaus piros lapos kiállítása azonban végleg eldöntötte a két pont sorsát, időntúli hétméteressel Borbély Márta alakította ki a végeredményt. Ezzel a vereséggel megszakadt három mérkőzéses bajnoki győzelmi sorozatunk és elveszítettük a Békéscsaba elleni veretlen mérlegünket.
TAPPE-Békéscsabai Előre NKSE–Kisvárda Master Good SE 27–23 (16–14)
Békéscsaba, 1000 néző, v.: Bóna, Földesi. Békéscsaba: J. Ferreira – Horváth G. 1, Schlegel 3, Sablic, Bencsik-Giricz 1, L. Ferreira 10/3, Szondi5. Csere: Csizmadia (kapus), Román 3, Lanistanin, Bencsik B. 2, Aranyi, Kukely K., Borbély 2/1. Edző: Rác Sándor. Kisvárda: Mátéfi – Gém, Kovalcsik B. 6, L. Kalaus 3, Szabó Lili 4, E. Novak 3, Mérai 1. Csere: Gyimesi, Karnik Sz. 1/1, Kostyó, Karé 3, Csáki 1, Bucsi 1, Ayano. Edző: Józsa Krisztián.
Az eredmény alakulása. 7. p.: 3–5. 12. p.: 8–6. 15. p.: 10–7. 23. p.: 14–11. 29. p.: 15–14. 34. p.: 19–15. 42. p.: 21–16. 48. p.: 21–19. 54. p.: 22–21. 59. p.: 26–22.
Kiállítások: 10, illetve 6 perc. Hétméteresek: 5/4, illetve 2/1.
Mestermérleg
Rác Sándor: – Az első félidőben sok gólt kaptunk, pedig felkészültünk a Kisvárda játékából. Amikor áttértünk az öt egyes védekezésre, szereztünk három-négy labdát és a védekezésünk is jól működött. Huszonkettő huszonegynél viszont akár át is billenhetett volna a meccs a másik oldalra is.
Józsa Krisztián: – Se elöl, se hátul nem voltunk elég pontosak. Ziccereket hibáztunk és a Békéscsaba védekezése sokkal jobb volt. Azokat a területeket, amiket nekünk „adtak”, ott mi nem voltunk elég pontosak. Küzdöttünk, harcoltunk, megtettünk mindent, volt tartásunk, visszajöttünk a mérkőzésbe, de a piros lapos kiállítás –ami jogos volt – megpecsételte a sorsunkat.
(fotó: Antal János)
