Ma kicsit másért gyűltünk össze, mint amit a szurkolóink megszoktak tőlünk. Nem gólokat lőttünk, nem taktikát gyakoroltunk, hanem megpróbáltunk valami apró csodát adni azoknak, akiknek talán most nagyobb szükségük van rá. Amikor a cipősdoboz ajándékainkat összeállítottuk a Segítő Kéz az Elesetteknek Alapítvány részére, mindannyian elképzeltünk egy lányt vagy fiút, aki majd kinyitja azt a dobozt. Vajon mosolyogni fog? Vajon érzi majd belőle, hogy gondolt rá valaki? Hogy fontos, még akkor is, ha nem ismerjük egymást? A pályán megszoktuk, hogy együtt küzdünk – de most valahogy másképp fogtuk össze. Nem az eredményért, hanem a szívekért. És furcsa módon ez is erőt adott, csak máshogy: belül, csendesen, mégis nagyon. Jó érzés tudni, hogy egy-egy apró ajándék, egy szaloncukor vagy egy kedves üzenet is hozhat egy kis fényt valaki karácsonyába. Mi is kaptunk ma valamit: azt az élményt, hogy adni néha sokkal többet jelent, mint bármilyen győzelem a pályán.
Reméljük, hogy ezek a kis dobozok megtalálják az útjukat, és akinek szánjuk, annak egy pillanatra könnyebb, szebb, melegebb lesz a világ. Lehet, hogy a mi erőnk a pályán látszik, de a szívünk igazi ereje ma egy cipősdobozba került.
