A karácsony mindenki számára mást jelent: meghitt családi pillanatokat, régi hagyományokat vagy éppen ritka megállást a rohanó hétköznapokban. Játékosaink életében az ünnep különleges egyensúlyt teremt a pályán megélt intenzív küzdelmek és az otthon nyugalma között. Villámléptű balszélsőnk, Karé Kamilla mesélt arról, hogyan telik számára a karácsony, miként kapcsolódik ki az év legmeghittebb napjain, és mit jelent számára az ünnep a sporton túl.

A csapat december 19-én még meccset játszott, 30-án ismét pályára lépnek, a feszített programba azért belefér, hogy a játékosok néhány napot szeretteik körében töltsenek. A múlt pénteki közös karácsonyi ünnep után, szombaton és vasárnap még egy edzés várt a lányokra, aztán négy nap szabadságra mentek, karácsony másnapján aztán délután pedig folytatják a munkát.

A csapat többi tagjához hasonlóan vasárnap délután Karé Kamilla is útra kelt, hogy családja körében töltse az ünnepeket Zamárdiban.

– Nagyon várom már, hogy ismét együtt legyünk, számomra mindig ünnep, ha a családommal lehetek, karácsonykor azonban még meghittebbek az együttlétek – mondta Kami. – Mi 24-én már délben is együtt vagyunk, nagymamáméknál gyűlik össze a nagy család. Az estét pedig nagynénéméknél töltjük szintén mindannyian – tette még hozzá a csapatunk balszélsője, aki azt is elmondta, hogy az ünnepi asztalra a hagyományos fogások kerülnek. Az elmaradhatatlan halészlé mellett, a rántott hal, a krumplisaláta, a franciasaláta és a bejgli is állandó szereplője az ünnepi étlapjuknak. Amikor pedig mindenki jóllakott, akkor átadják egymásnak ajándékaikat, apró meglepetéseiket.

– Az este hátralévő részében pedig közösen társasozunk, majd együtt elmegyünk az éjféli misére.

Másnap szűkebb családi körben töltik a napot, édesapjával, húgával és nővérével közösen sütögetnek, beszélgetnek, filmeket néznek. Azt is megtudtuk tőle, hogy idén sem marad ki a „Reszkessetek betörők!”, mert náluk sincs karácsony Kevin nélkül.

– Gyorsan repülnek ilyenkor a napok, de minden pillanatát intenzíven együtt éljük meg. Aztán 26-án veszek egy nagy levegőt, kocsiba ülök és visszavezetek Kisvárdára, hogy újra belevessem magam a munkába.