Szombaton a Vácot fogadta élvonalbeli csapatunk, a találkozó első félideje nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, a vendégek négy gólos vezetésre tettek szert a szünetre. Fordulás után nem győztük dörzsölni a szemünket, a csapat megtáltosodott és szinte állva hagyta ellenfelét. Volt olyan szakasza a mérkőzésnek, amikor nyolc góllal is vezettünk, végül öt góllal múltuk felül ellenfelünket (28–23).

– Az első félidőben egyszerűen nem voltunk elég élesek, koncentráltak. Lassan vezettük támadásainkat és tizenhárom technikai hibát vétettünk. Ha pedig helyzetbe kerültünk, nem voltunk elég pontosak. Védekezésben túl közel engedtük őket, nem adtunk jó támpontot a kapusnak – mondta el vezetőedzőnk, Józsa Krisztián, hogy szerinte miért vezetett félidőben a Vác.

Fordulás után aztán újra azt az arcunkat mutattuk, mint a Budaörs, a Békéscsaba és a Mosonmagyaróvár ellen nyújtottunk a második félidőben. Előbb ledolgoztuk hátrányunkat, majd fordítottunk. Egyre magabiztosabb játszottunk, amellyel megtörtük a Vác ellenállását és bravúros győzelmet arattunk.

– A női lélek kifürkészhetetlen, ennek megfejtése szinte lehetetlen. Mindenesetre az maradjon a mi titkunk, hogy mi hangzott el az öltözőben. Szinte varázsütésre megváltozott a játékunk, összeállt minden. Jól sikerültek a cseréink, Juhász Fanni és Rosokha Ljubov gyakorlatilag szétszedték a Vác falát, Leskóczi Bogi pedig extra volt kapuban, akadt egy periódus, amikor bármivel is próbálkoztak, mindent fogott. Védekezésben jól szűrtük a lövéseiket a távoli zónákból. Érezni lehetett, hogy megfordítjuk a mérkőzést, a Vác harmadik időkérése után aztán sikerült ritmust váltanunk és hat-hét perc alatt el is dőltek a lényegi kérdések – mondta Józsa Krisztián.

Milyen jó ezt leírni, főleg egy Vác elleni mérkőzés kapcsán, hogy onnan már csak a különbség volt kérdéses, és bizony ez nem túlzás.

Élvonalbeli csapatunk a szezon utolsó hazai mérkőzésén szombaton a DVSC-t fogadja.

(fotó: Gáncs Tamás)