Vasárnap a fináléval véget ért Szkopjében a junior női kézilabda világbajnokság, amelyen a női válogatott ezüstérmet nyert. Az eseménynek nemcsak a presztízse, hanem az érzelmi töltete is nagy volt, hiszen ennek a korosztálynak ez volt az utolsó világversenye, amelyet aranyéremmel szerettek volna megkoronázni a lányok. Erről beszélt a torna előtt két válogatott játékosunk, Gém Léna és Szabó Lili is.

A torna eleje nem is jelentett gondot a mieinknek, több mint magabiztosan győzték le mindkét tengerentúli ellenfelüket, Argentínát tizenhét, míg Mexikót negyvennégy gólos különbséggel. Következett a Dél-Korea elleni csoportdöntő, amelynek pikantériáját az adta, hogy két évvel ezelőtt tőlük kaptak ki az U18-as világbajnokság elődöntőjében.

– Nagyon készültünk ellenük, mert hajtott bennünket a visszavágás vágya és emellett két ponttal akartuk kezdeni a középdöntőt – mondta Gém Léna. – Végig nagyon koncentráltan játszottunk, meglepett bennünket, hogy a vártnál kisebb ellenállásba ütköztünk – tette még hozzá.

A csoportküzdelmeket követően a középdöntőben is tovább menetelt Szilágyi Zoltán csapata, előbb Norvégiát, majd a dán korosztályosokat fektették két vállra. Utóbbi találkozót egy nem várt közjáték zavart meg, a kezdés után alig pár perccel áramszünet miatt félbeszakadt a meccs. A hiba elhárítást követően 20 perc múlva folytatták a mérkőzést. Az ilyen helyzetek kezelésében azonban van már rutinja két játékosunknak, hiszen a közelmúltban a Vasas elleni bajnoki meccsünk szakadt félbe.

– Ilyenkor az a legfontosabb, hogy nem hűljünk ki. Nem volt teljesen sötét, mert a pálya melletti led fal világított, kocogtunk, aztán a kezdés előtt úgymond belőttük a kapust – magyarázta Léna.

– Szerencsére most nem kellett átmennünk másik csarnokba, ez valamivel könnyebbé tette azt a szokatlan helyzetet – fűzte hozzá Szabó Lili.

A torna neheze csak ezután következett, a kieséses szakaszban Izland volt korosztályos válogatottunk ellenfele a negyeddöntőben. Lénáék a második félidő elején már kilenc góllal is vezettek, a vége azonban döntetlen lett, a hosszabbításban végül sikerült felülkerekednie a mieinknek.

– Tökéletesen felkészültünk ellenük, egy darabig minden a terv szerint működött, aztán csökkent a koncentrációnk, amelyet kíméletlenül ki is használtak, a hosszabbításra aztán összekaptuk magunkat. Véleményem szerint saját magunknak tettük nehézzé azt a meccset – vélekedett Léna.

– Tudtuk, hogy vannak jó játékosaik, arra azonban nem számítottunk, hogy csapatként ennyire megnehezítik a dolgunkat. Ezen a mérkőzésen egy kis fásultságot, fáradtságot éreztem a csapaton, de amikor nagyon kellett, felül tudtunk ezen kerekedni. Támadásban gyűlt meg a bajunk az eltolt zavarójukkal – fogalmazott Szabó Lili.

A hollandok elleni elődöntő volt a tornán az első mérkőzésük, amelyben sokáig hátrányban játszottak, végül sikerült megfordítaniuk az eredményt.

– Fizikálisan nagyon erősek voltak a hollandok, de nem bírták végig a saját maguk által diktált tempót. A hajrában Zaj Klára fantasztikusan védett, ez teljesen elbizonytalanította őket, nekünk pedig szárnyakat adott és fordítani tudtunk – mondta Gém Léna.

A döntőben sajnos a franciák domináltak végig, így nekünk maradt a második hely.

– Azt gondolom, hogy a támadójátékunk akadozott, sokat hibáztunk, ezt pedig könnyű lerohanás gólokkal büntették. A lefújás után nagy csalódásként éltük meg, hogy nem sikerült nyernünk és ez még pár napig biztosan így is lesz. De ahogy telik majd az idő egyre szebbnek fogjuk látni majd ezt az ezüstérmet – mondta Gém Léna.

– Nagyon készültünk erre a meccsre, hiszen ez volt az utolsó hatvan percünk így együtt. Szépen szerettük volna lezárni az öt éves közös történetünket. Most még nagyon fáj, hogy nem sikerült, de azt gondolom, hogy ez az érzés egyre halványulni fog és átveszi helyét az öröm, hiszen valamiben a világon csak a második legjobbak vagyunk – zárta Szabó Lili.

A két lány a napokban megkezdi nyári pihenőjét, Léna Olaszországban, Lili pedig a Balaton partján piheni ki az egész éves hajtás fáradalmait.