A Fehérvár elleni mérkőzés beharangozójában azt írtuk, hogy a kiesőhelyről vágunk neki a találkozónak. A helyzet szombat estére annyit változott, hogy mivel a Békéscsaba nagy különbségű vereséget szenvedett a Mosonmagyaróvártól, ezért a viharsarkiak csúsztak vissza a tizenharmadik helyre. Ettől függetlenül a mieinknek égetően szüksége van minden megszerzett pontra, vasárnap is ennek szellemében léptünk pályára Székesfehérváron. Remekül is kezdtük a mérkőzést, Szabó Lili szerzett vezetést, majd büntetőből Karnik Szabina megduplázta azt. Nagyon akart a csapat, határozottan védekeztünk, talán egy kicsit túl keményen is, a hetedik percben már másodszor játszottunk emberhátrányban. Jól szűrtük ellenfelünk támadásait, egyedül Tamara Smbatiannal nem bírtunk, az ukrán válogatott játékos szűk negyedóra elteltével már négy találatnál járt. Elől Karnik Szabina vitte a prímet, szintén négy gólt dobott az első játékrészben, sajnos azonban hamar összeszedett két kétperces büntetést, ami nem kecsegtetett túl sok jóval. Sokáig fej-fej mellett haladtak a csapatok, egyik fél sem tudott nagyobb előnyt kiépíteni magának. Jobbára azonban a Fehérvár állt jobban egy találattal. A félidő vége felé aztán kezdett nyílni az olló, hárommal megléptek a hazaiak, ebből Szabó Lili faragott egyet. A szünet előtt bekövetkezett aztán az, amitől tartottunk, Karnik Szabina megkapta harmadik kisbüntetését, ezzel számára befejeződött a mérkőzés.

Fordulás után alaposan megéreztük csapatkapitányunk hiányát, támadásainkat körülményesen szőttük, nem volt, aki fazont szabjon a csapatnak. A sok kapufa, a kihagyott ziccerek és a kihagyott hetes is folyamatosan rombolta önbizalmunkat. A hazaiak persze éltek a lehetőséggel és folyamatosan növelték előnyüket, hiába kért kétszer is időt Józsa Krisztián, nem tudta felrázni a csapatot. Az utolsó tíz percre fordulva ugyan még felcsillant a remény, de kettős emberelőnyben sem tudtunk annyit zárkózni, hogy nyílt lehessen a végjáték. Így a hazai mérkőzéshez hasonlóan idegenben is vereséget szenvedtünk a Fehérvártól.

Alba Fehérvár KC–Kisvárda Master Good SE 27–20 (14–12)

Székesfehérvár, Köfém sportcsarnok, 300 néző, v.: Bóna, Földesi.

Fehérvár: Kubina – Zrnic 2, Smbatian 9/3, Szabó K. 5, Kövér 2, Utasi 3, Takó 3. Csere: Tóth N. (kapus), Kocsis, Tolnai, Afentaler 2, Sulyok. Edző: Horváth Roland.

Kisvárda: Mátéfi – Akiyama 1/1, Szabó L. 3, Karnik 4/1, Siska 2, Novak 1, Micevski. Csere: Leskóczi (kapus), Mérai 3, Rosokha 1, Juhász G. 4, Makó, Kovalcsik B. 1/1, Gém. Edző: Józsa Krisztián.

A mérkőzés alakulása. 2. perc: 0–2, 11. p.: 5–5, 18. p.: 7–8, 24. p.: 11–9, 27. p.: 13–10, 34. p.: 16–14, 39. p.: 18–14, 47. p.: 22–15, 52, p.: 23–18, 59. p.: 26–19.

Kiállítások: 12, illetve 8 perc. Hétméteresek: 3/3, illetve 5/3.

Mestermérleg

Horváth Roland: – Nagyon fontos volt, hogy tudjunk nyerni, tisztában voltam vele, hogy brutálisan nehéz mérkőzés lesz. Védekezésben agresszívak voltunk, ehhez párosult egy jó kapusteljesítmény. A támadójátékunk jó volt, akadt egy fázisa a mérkőzésnek, amikor több két percet kaptunk egymás után, de ez nagyon szépen lehozták a lányok. Jól funkcionált a csapat!

Józsa Krisztián: – Nagyon fontos találkozó várt ránk, mert mindkét csapat nehéz helyzetben van. Egyértelmű különbség volt a kapusok között, és ez el is döntötte a mérkőzést. A védekezésünkre nem tudok panaszkodni, ilyen védekezéssel lehetett volna meccset nyerni, viszont a Kubina Molli elleni ziccereket nem tudtuk megoldani. Ez volt a döntő, sok időnk nincs búslakodni, mert fontos meccsek előtt állunk.

(fotó: Sastinszky Dániel)