Mint az ismert, élvonalbeli csapatunk vasárnap nem tudott nyerni hazai pályán a Dunaújváros ellen, így már csak egy lehetőségünk maradt arra, hogy saját magunk döntsünk a sorsunkról. Szerdán a Békéscsaba vendégeként arra készültünk, hogy megszerezzük a két pontot és ezzel kiharcoljuk a biztos bennmaradásunkat az élvonalban.
Parádésan kezdtük a mérkőzést, megfontoltan, türelmesen szőttük támadásainkat, remekül egy az egyeztek, szereztek előnyöket a lányok, emellett jól szélesítettük a játékainkat, így a szélsők is helyzetbe kerültek, akik nem is hibázták el a lehetőségeiket. Nyolc perc elteltével négygólos vezetésünknél a hazaiak mestere ki is kérte első idejét. A rövid pauzát követően nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy szűkítsék a különbséget, de a feszes, kemény ám nem sportszerűtlen falunk jól állta a sarat. A tét láthatólag a hazaiakat nyomta jobban, többet hibáztak, mint mi. Állandósult a három gólos különbség. Ezt Karnik Szabina fejelte meg egyel, Erin Novak tett még hozzá egyet. Ebből még faragtak a hazaiak, két másodperccel a félidő lefújása előtt Ayano Mihara cikázott be az elmélázó csabai védők között és visszaállította a játékrész legnagyobb különbségét. Öt gól a mai felgyorsult kézilabdában nem nagy előny, ezért nem dőlhettünk hátra, a mutatott játék alapján azonban Józsa Krisztián nyugodtabban készíthette fel a lányokat a folytatásra, mint kollégája.
Fordulás után Karnik Szabina percei következtek, Szacsa akcióból és hétméteresekből is eredményes volt. Így a félidei ötgólos előnyünk hétre hízott, jött is hazai időkérés. Ezt követően a Békéscsaba mindent megpróbált hét a hat ellen, két beállóval a falban támadott. Hátul pedig előbb öt az egyet védekeztek, később szinte az egész falukat megnyitották, ez azonban csak időlegesen törte meg a lendületünket, előnyünk birtokában egyre magabiztosabban kézilabdáztunk és szinte minden akciónkat góllal fejeztünk be. Egy idő után csak a különbség volt kérdéses, Makó Zoé egész pályás üres kapus találatával megvolt a tíz közte, amelyről meg is emlékezett a maroknyi, ám annál lelkesebb kisvárdai szurkolótábor. Ha még ez sem lett volna elég, Mátéfi Dalma védte Kücükyildiz büntetőjét, a kipattanóval ismételhetett a török légiós, de Dalma ezt is hárította. A mieink ezzel az idény legeredményesebb támadójátékával több mint magabiztos győzelmet arattak és így az utolsó forduló eredményétől függetlenül megőrizték élvonalbeli tagságukat.
Tappe-Békéscsabai NKSE–Kisvárda Master Good SE 24–36 (11–16)
Békéscsaba, 900 néző. V.: Andorka, Hucker. Békéscsaba: Szabó D. – Horváth G. 1, Török F., Bencsik B. 3, Bencsik-Giricz 1, Kücükyildiz 4 (3), Kukely K. 2. Csere: Madera-Domokos, Tóth R. (kapusok), Borbély 4 (1), Zagar 4, Román 2, Szondi 1, Mayer 2, Gyimesi. Vezetőedző: Rác Sándor.
Kisvárda: Mátéfi – Akiyama 4, Karnik 7 (3), Ayano 5, Szabó Lili, Novak 6, Mérai 3. Csere: Sarac (kapus), Siska, Djatevska, Kovalcsik, Makó 6, Juhász G. 3, Bucsi 2. Vezetőedző: Józsa Krisztián.
Kiállítások: 4, ill. 8 perc. Hétméteresek: 5/4, ill. 3/3.
Az eredmény alakulása. 8. p.: 2–6. 10. p.: 4–6. 13. p.: 6–9. 18. p.: 8–10. 24. p.: 8–13. 28. p.: 10–13. 34. p.: 12–18. 39. p.: 14–21. 49. p.: 19–27. 53. p.: 20–30. 59. p.: 23–35.
Mesterszemmel
Rác Sándor: – Sok gonddal küszködtünk a héten, többen, így például a kapus Pásztor Bettina és Gyimesi Kitti is beteg volt. Mindent megpróbáltam, de semmi sem jött be. A bennmaradásnak nagyon örülök.
Józsa Krisztián: – Ezen a mérkőzésen minden összejött, a támadójátékunkban és a védekezésünkben és a kapusteljesítményre sem lehet panasz. Egy évet vártunk, hogy egy ilyen teljesítményt tudjunk nyújtani és ez a legfontosabb pillanatban sikerült.
