A védekezésünk rendben volt egész mérkőzésen, a lőtt gólok száma viszont kevés volt, különösen a második félidőben – kezdte értékelését vezetőedzőnk, Bakó Botond.

- Egy komplex, stabil, hosszú cserepaddal rendelkező csapat ellen játszottunk, mi viszont nagyon kevesen vagyunk és ez döntően befolyásolta a mérkőzés menetét. Ellenfelünk sokat cserélt az egész találkozó alatt és a végjátékra frissebb embereket tudott behozni. Nálunk viszont a négy belső ember gyakorlatilag végig a pályán volt, közülük is Karnik Szabina ismét félig sérülten vállalta a játékot, ezért nem tudott teljes intenzitással mozogni, szélsőinket pedig nem is cseréltük. Ezért sajnos a végére elfogytunk, de egy rossz szót sem szólhatok, mert a játékosok mindent megtettek, estek-keltek, minden labdáért összetörték magukat, szó szerint meghaltak a pályán. Úgy gondolom, hogy ennél jobban küzdeni, akarni nem lehet. Az pedig természetes, hogy egy ilyen hőfokú csatában, frissítés nélkül teljesen elfáradnak a végére, és amikor fogy az oxigén rossz döntéseket hoznak.

- Az első félidőt teljesen mi uraltuk, a mi kezünkben volt, ekkor talán nagyobb különbséget kellett volna megőriznünk a félidő végére. Lehetett volna három helyett öt is a különbség.

- Nagyon büszke vagyok rájuk, mert példaértékű volt a hozzáállásuk és tényleg az utolsó erőtartalékaikat megmozgatva küzdöttek végig.