Mint az ismert, az előző fordulóban a csarnokban kitört egy darab a parkettából mérkőzés közben, ezért a Vasas elleni találkozónkat a Szent László Gimnáziumban fejeztük be. Hét közben a sérült parkettát kicserélték és ezzel ismét alkalmassá vált a csarnok mérkőzés rendezésére. Szombaton aztán már a csapaton volt a sor, hogy a Vasas utáni győzelmet követően a Dunaújváros ellen is begyűjtse a két pontot és ezzel újabb lépést tegyen a biztos bennmaradás felé.
A találkozót az a Bíró Ádám-Kiss Olivér páros vezette, amely kölni férfi Bajnokok Ligája négyes döntőjének a bronzmérkőzését fújja majd június 9-én.
Mátéfi Dalma ott folytatta, ahol a Vasas ellen abbahagyta, remek védéseivel bizonytalanította el a Dunaújváros lövőit. Szükség is volt erre a teljesítményre, mert elöl ugyan megvoltak a helyzeteink, Wéninger Alexa azonban rendre kifogott rajtunk. Tíz perc elteltével mindössze három gól árválkodott az eredményjelzőn. Új lendületet hozott játékunkba fiatal Rosokha Ljubov beállása, aki egymásután kétszer is betalált, ezzel fordítottunk és kétgólos előnyre tettünk szert. Többször is növelhettük volna előnyünket, helyzeteink azonban sorra kimaradtak. Ezt kihasználva visszazárkózott a vendéggárda, kettős emberelőnyben pedig egalizált. A játékrész utolsó tíz percére felpörögtek az események, a kapusok továbbra is parádéztak, a góllövésből azonban a mieink jöttek ki jobban, így egygólos vezetéssel vonulhattunk az öltözőbe.
Fordulás után egy darabig fej fej mellett haladtak a csapatok, majd a Dunaújváros meglépett három góllal, Józsa Krisztián rögtön ki is kérte idejét. A rövid pauza azonban érdemben nem változtatott a játék menetén, így a 43. percben harmadszor is magához rendelte övéit. Ezt követően nem nyílt tovább az olló, állandósult a Dunaújváros három-négy gólos vezetése. A hátrány görcsössé tette csapatunkat, ötlettelenül, középen erőltettük támadásainkat, ha eljutottunk lövésig, akkor ott volt az extra napot kifogó Wéninger, mindeközben a vendégek kihasználták lehetőségeiket, így egyre nyílt az olló. Az utolsó öt percre fordulva hat góllal vezetett a Duna parti gárda. Innen már nem volt visszaút, elveszítettük a mérkőzést, amely még sokba kerülhet nekünk.
Kisvárda Master Good SE–Dunaújvárosi Kohász KA 18–23 (10–9)
Kisvárda, 250 néző. V.: Bíró Á., Kiss O. Kisvárda: Mátéfi D. – Akiyama 5/2, Karnik Sz. 2, Ayano, Szabó Lili, E. Novak 1 (1), Mérai 1. Csere: Siska 1, Juhász Gréta 4, Djatevska 2, Rosokha 2, Kovalcsik B., Makó, Gém. Edző: Józsa Krisztián. Dunaújváros: Wéninger – Arany 7 (1), Trawczynska, Moreno 1, Nick, Borgyos, Paróczy 1/1. Csere: Oguntoye (kapus) Szalai 7, Sallai N. 1, Nick 1, Bouti 1, Török 1, Horváth A. 2, Lakatos P. 1, Gajdos. Edző: Paic Róbert.
Az eredmény alakulása. 2. perc: 1–1. 7. p.: 1–2. 16. p.: 5–3. 22. p.: 6–6. 29. p.: 10–9. 36. p.: 12–11. 40. p.: 12–15. 44. p.: 13–18. 51. p.: 16–19. 55. p.: 16–22. 59. p.: 18–22.
Kiállítások: 12, ill., 10 perc. Hétméteresek: 5/3, ill. 2/2.
MESTERMÉRLEG
Józsa Krisztián: – Nagyon nagy esélyt szalasztottunk el, mert ezt a mérkőzést hazai pályán meg kellett volna nyernünk, ez azonban ennyi elszalasztott ziccerrel törvényszerű, hogy nem sikerült. Voltak lehetőségeink, hogy eldöntsük a találkozót, nagyon bosszant, hogy nem éltünk vele. Szerdán Békéscsabán egy újabb élet-halál mérkőzés vár ránk.
Paic Róbert: – Az első félidőben mindkét csapat sokat hibázott és a kapusok is parádéztak. A második félidőben összeszedtük magunkat védekezésben, kapusteljesítményünk továbbra is kiemelkedő volt. Támadásban pedig felgyorsultunk, kevesebbet is hibáztunk, és ez döntött a mi javunkra.
(fotó: Gáncs Tamás)
